Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Dömösi Vízió

 

Mi is az a Dömösi Vízió?

 

Dömösi Vízió”-nak neveztük el azt az álmot, amely egy új életforma, egy új életközösség, egy szebb, élhetőbb, egészségesebb és tudatosabb világ megteremtéséről szól, mégpedig itt a Dunakanyar és a pilisi hegyvonulatok csodálatos találkozásánál, Dömösön.

Szeretnénk itt Dömösön egy olyan önellátó, önfenntartó, gazdálkodó közösséget létrehozni, melynek lakosai tisztelettel és szeretettel viseltetnek egymás iránt, aktív részesei az általuk működtetett helyi kereskedelemnek, kézműves iparnak és falusi turizmusnak, valamint egy példaértékű szolidáris, egymást segítő társadalomban élnek.

A „Dömösi Vízió” projektelnevezés egy mesével indult:

„… Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer Európa szívében egy csodaszép természeti adottságokkal rendelkező falu, Magyarország egyik legszebb vidékén, a Pilis lábánál, a Dunakanyarban. Ezt a falut úgy hívják, hogy Dömös. Ebben a Duna parti kis faluban sok melegszívű, dolgos ember lakik, akik nem törődve a felfordult és önmagát pusztító világgal úgy döntöttek, hogy boldogságban, szeretetben és békében fognak élni, példát mutatva a körülöttük élő településen lakók, de akár az egész világ számára. Egyebük sem volt, mint pár hektárnyi földterületük, kis kertjeik, néhány maroknyi szerszámjuk, csekélyke vagyonuk, munkára termett szorgalmuk, a magukhoz való eszük (kinek-kinek a maga szaktudása), az óriási szívük, valamint a rendíthetetlen hitük és akaratuk. Az a cél lebegett a szemük előtt, hogy ők lesznek a világ legboldogabb faluja.

Nagyon jól tudták, hogy ennek eléréséhez olyan fajta összefogásra, szeretetre, állhatatosságra, na és persze egymásba és a jó Istenbe fektetett bizalomra van szükségük, ami talán példa nélküli a mai világban.

Minden cselekedetüket egy olyan fajta szeretet vezérli, melyre Jézus Krisztus tanít bennünket évezredek óta, ám korábban mégsem értették mit is jelentett ez valójában.

A világgazdaság összeomlás szélén áll, a természet kizsákmányolása elképesztő mértékeket ölt. A kapzsiság, hatalomvágy és önzőség szintén csúnyán megfertőzték a társadalmunkat. Az értelmetlen, elmét tompító szórakozásokat űző, a „megélhetésükért” güriző férfiak és nők egymással versengenek, hogy nőiesebbnek és férfiasabbnak érezhessék magunkat, hisz azt hiszik ettől lesz rendben megtépázott önbizalmuk...

Ám a kis boldogság szigetén élő dömösiek ezekkel nem foglalkoznak, hisz ők tudják, hogy az élet szép. Pontosan értik, sőt érzik, hogy mi is az igazi kincs, a valódi érték: szervesen együtt létezni a természettel és egymással az Isteni törvények megtartásával.

Nekik nincs gondjuk a megélhetésre, hisz saját kertjeikben, földjeiken egészséges ételeket termesztenek. Nem károsítják a környezetet vegyszerekkel, hanem megtanulták mitől van egyensúlyban az élővilág. Bionövényeik, gyógynövényeik kifejezetten nekik teremnek, és ontják magukból az életerőt.

A faluban mindenki ért valamihez, így mindenki azt a tevékenységet végzi, amihez legjobban ért, sőt, amit legjobban szeret. A hobbijuk vált fő tevékenységükké. A férfiak fúrnak, faragnak, alkotnak, megoldanak, kitalálnak dolgokat közös erővel, míg a nők varrnak, kötnek, sütnek-főznek, ápolnak, nevelnek, munkát megosztanak, segítik egymást. Mindenki a rendeltetésének megfelelően végzi a feladatát. Az emberek nem azzal töltik ébren töltött idejük 70-80%-át, hogy egy kisebb-nagyobb vállalatnak hajtják a bizonytalan hasznát és növekedését, távol a családjuktól, szeretteiktől, hanem a saját maguk és a közösség fejlődését szolgálják jó érzésekkel a szívükben. Az emberek segítik egymást. Összefogással, közös munkával szépítik a környéket, alkotnak, és teremtenek csodálatos értéket.

Dömösön is – akárcsak számos közösségben, sőt akadnak országok is, ahol a nemzeti pénz mellett – kialakult egy csere alapon működő helyi viszonylatban használatos fizetőeszköz. Ennek lényege, hogy mindennek az ára a befektetett munka értékével arányos. Így például egy kiló kenyeret az ács elcserélhet ugyanannyi munkaórányi ácsmunkáért. Ha pedig a péknek épp nincs szüksége ácsmunkára, akkor az ács „suskáért” veszi a kenyeret, amit a pék később bármi másra felhasználhat, például ha ruhára van szüksége, azzal fizet. A szabó pedig hívhatja az ácsot, és így tovább... „Suska” - hívjuk akár így a helyi fizetőeszközt. (megjegyzés: a „suska” kereskedelem ma már Magyarország számos településén remekül működik, érdemes tanulmányozni és akár továbbfejleszteni.)

Ez azt jelenti a település életében, hogy szépen apránként önellátó kis gazdasággá, településsé alakult, a környező településekkel együttműködve. A modern technológiát ötvözve őseink sok száz éves tapasztalatával egy felvirágzott, bőséget és jólétet ontó falucska lett Dömösből, amely nem szorul sem az állam, sem külföldi befektetők támogatására, hisz lakói sem nem éheznek, sem nem nélkülöznek, sőt, kifejezetten a földi Paradicsomban élnek.

A közösségben élő fiatalok és idősek tiszteletben és szeretetben élnek egymással. Az idősek átadják élettapasztalataikat a fiataloknak, a fiatalok segítik az idősebbeket. A mai nemzeti „szociális hálóra”, nyugdíj rendszerre és egészségügyi ellátásra való rászorultság jelentősen csökken, hisz egészségesebbek az emberek testileg és lelkileg egyaránt. Az egészséges életmód, a rendszeres mozgás, a közös programok és a szeretet intenzív megélése mind-mind hozzásegítik a falu lakóit a boldogsághoz.

Közben pedig híre megy, hogy létezik egy „Boldogság Falva” a Pilisben, amelyet sokan saját szemükkel szeretnének megnézni. Szeretnének az egészséges ételeinkből táplálkozni, sőt haza is vinni magukkal sok finomságot. Szeretnének néhány napot az itteni légkörben eltölteni, ezzel is támogatva a dömösi falusi turizmust. Ide jönnek gyógyulni, testileg, lelkileg, hisz az itt található gyógynövények, életterápiák kész csodaszerek. Viszik a falu hírét, és másokban is felébred a vágy, hogy így éljenek. Másokat is megfertőznek mosolyukkal, és a szeretetet sugárzó lényükkel. Ennek pedig elengedhetetlen következménye az, hogy mások is elkezdik, amit a dömösiek elkezdtek. Ettől szebbé válik a haza, sőt apránként az egész világ, és élhetőbbé válik a Föld bolygó... Pedig ők csak néhány apró lépést tettek a saját maguk életében...”